Beszámoló a 15. ESCAP Kongresszusról

2013 június 6-10 között került megrendezésre az Európai Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Egyesület (ESCAP) 15. nemzetközi kongresszusa Írországban, Dublinban.


Az ESCAP nemzetközi kongresszusa az európai gyermek- és ifjúságpszichiátria területén dolgozó szakemberek fő találkozóhelye. A kongresszus nemcsak gyermek- és ifjúságpszichiátereknek hanem a társszakmák szakembereinek is lehetőséget ad a tapasztalatok és tudás megosztására, a felmerülő kérdések megvitatására. Célja a gyermekek és serdülők mentális egészségének és a családok életminőségének segítése és javítása, a gyermekek egészséges fejlődéshez és jóléthez való jogának biztosítása. Dr. Ruud Minderaa, az ESCAP elnöke szerint a Társaság nagy hangsúlyt fektet az ellátás minőségére is, arra, hogy hogyan lehet tovább fejleszteni az ellátást, melyek a klinikai kutatások újabb vívmányai, hogyan lehet áthidalni a kutatás és a klinikai munka közötti szakadékot.

A kongresszus helyszíne a dublini Kongresszusi Központban (Convention Center) volt. A Kongresszusi Központ modern, impozáns épülete Dublin szívében, a Liffey folyó partján helyezkedik el. A négy napos tudományos rendezvény szakmai programja a világ számos országából vonzotta a szakembereket.

Az előadások témakörök köré szerveződve, 9 teremben, párhuzamos szekciókban zajlottak. Mintegy 371 előadás, szimpóziumi előadás hangzott el, 254 poszter került bemutatásra.

Magyarországot a Szegedi Tudományegyetemről Dr. Vetró Ágnes és négy munkatársnője: Dr. Kapornai Krisztina, Dr. Kiss Enikő, Dr. Baji Ildikó és Dr. Dochnal Roberta képviselték. A Szegedi Tudományegyetem Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Osztálya és a Pittsburgh Egyetem Gyermekkori Depresszió Kutatócsoportja által végzett „Gyermekkori Depresszió Rizikótényezői Kutatás” eredményeit mutatták be, két előadás és két poszter formájában. Az előadások a magyarországi depressziós gyermekek életminőségére, érzelmi regulációs stratégiáira, a depresszió és a figyelemhiányos hiperaktivitás komorbiditásra vonatkozó témakörök köré körvonalazódtak.

A gyermekkori depresszióval számos további előadás foglalkozott, melyek a betegség etiológiájával, komorbidásával és terápiás lehetőségeivel kapcsolatban mutattak be érdekes eredményeket.

A gyermekkori bipolaritás kérdése heves vitákat váltott ki az európai és az egyesült államokbeli szakemberek között. A nézetbeli különbségek főleg a betegség gyakoriságára, diagnózisára és terápiás lehetőségeire vonatkoztak.

A másik leggyakoribb téma az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder), azaz a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar volt. Tobias Banaschewski németországi munkacsoportja az ADHD gyakoriságára és terápiás lehetőségeire hívta fel a figyelmet. Longitudinális vizsgálatuk szerint az ADHD prevalenciája 2003 és 2009 között 79%-al nőtt. Az általuk ellátott betegek száma szinte megduplázódott ezalatt az idő alatt. További előadások hangzottak el a betegség etiológiáját, komorbiditását, kezelését, a betegek szociális integrációját és életminőségét illetően. Egy műhelymunka során a betegség kezelési irányelveit vitatták meg a résztvevők. Négy európai országban (Anglia, Skócia, Olaszország és Spanyolország) alkalmazott irányelveket vetették össze.

Érdekes előadások hangzottak el a gyermekkori pszichózissal és katatóniával kapcsolatban. Kiemelték a családi környezet és a jó megküzdési stratégiák szerepét a pszichózis kialakulásában és terápiájában. Michal Goetz és munkatársai kimutatták, hogy az általuk vizsgált pszichotikus gyermekek több mint egy harmadánál katatónia-jellegű volt a betegség első epizódja, de a terápia nem a katatóniára vonatkozó irányelvek szerint zajlott. Fiona Mc Nicholas is alátámasztotta, hogy a katatónia egy komplex neuropszichiátriai szindróma, mely egyaránt érintheti a felnőtt és a gyermekpopulációt. A korai megfelelő terápia kulcsfontosságú a szövődmények és az állapotromlás elkerülése érdekében. A gyermek- és serdülőkori katatónia gyakoriságát és fontosságát Dirk Dhosshe is kihangsúlyozta. A betegség tünetei és diagnosztikus kritériumai megegyeznek a felnőttkori katatóniával. Előadása szerint a benzodiazepinek és az ECT (electroconvulsive therapy) biztonságosak, hatékonyak és nem rontják a beteg állapotát. Etiológiáját tekintve a szkizofréniát, hangulatzavarokat és az organikus betegségeket említi. Számos egyéb kórkép hozzájárulhat a kialakulásához, mint az autizmus, fejlődés zavarok, Tourette szindróma, aszeptikus encephaltis. Ez utóbbi esetekben a betegség a DSM V irányelvei szerint a Catatonia NEC (Not Otherwise Classified), azaz „Nem meghatározott katatónia” csoportjába sorolandó. David Cohen és Angele Consoli szerint a gyermekkori katatónia hátterében leggyakrabban organikus vagy fejlődési rendellenesség áll. Susan Byrue, Victoria Chapman, Helen Barry és Eleni Miltsiou az anti-NMDA (N-methyl D-aspartate) receptor encephalitis gyakoriságra és fontosságra hívták fel a figyelmet. A betegség első fázisában pszichotikus tünetek, katatónia is megjelenhetnek.

Michael Fitzgerald azt tapasztalta, hogy gyakori az átfedés a szkizofrénia és az autizmus között úgy klinikai, mint etiológiai szempontból.

Serdülő forenzikus pszichiátriai részlegek Európában workshopon is érdekes előadások voltak. A szekcióülésen Kaltiala-Heino Rittakertu a finnországi serdülő forenzikus ellátásról mondott egy összefoglalót. Ebben az országban a fiatalok büntethetőségének alsó életkori határa 15 év. Fiatalkorúnak 15-21 éves kor között számítanak.

21 kórházi ellátási területen 3 db 12 ágyas (6-6 fiú, ill. lány ágy) forenzikus pszichiátriai részleg van az országban. Ezek olyan erőszakos vagy szexuális bűncselekményt elkövető esetek kezelésére szolgálnak, akiknél mentális betegség diagnózisa fennáll, és a kezelés noncompliance miatt más módon nem oldható meg. A bűnelkövetők pszichiátriai felmérése osztályos keretek között történik, kb. 2 hónap a kivizsgálási periódus. Kb. 120 ilyen jellegű bűncselekmény van Finnnországban évente ebben a korcsoportban, s ezek kétharmad része belátásképesnek bizonyul. Kötelező pszichiátriai kezelésre évente 22/10 000 lakos kerül sor ezekben az intézetekben. Az intézetek személyi ellátottsága: 12 ágyra 36 ápoló – 2 adolescent pszichiáter, 2 pszichológus 1 szociális munkás + foglalkoztató terapeuták, gyógypedagógus.

A belga helyzetről Dirk van West elmondta, hogy 2004-ben az Igazságügyi Minisztérium nagy összegű fejlesztésre adott pénzt forenzikus gyermek- és Ifjúságpszichiátriai részlegek kialakítására. Egy-egy részlegen 8 fő (csak fiú, vagy csak lány) elhelyezésére van lehetőség. A beutaltak 12-17 év közöttiek. Van West részlegét családterápiás szemlélettel vezetik, ennek előnyeiről szólt az előadás. Nem vesznek fel olyan esetet, ahol az IQ 65 alatt van, drog-abúzus az elsődleges probléma, nem motivált a kezelésre és nincs pszichiátriai diagnózisa. Az osztályos tartózkodás 5-6 hónap közötti. A tapasztalatok szerint a szexuális bűnelkövetők 37%-a pervazív zavar diagnózisú. Az alkalmazott terápiák (CBT, problémamegoldó téring, érzelmi regulációs tréning, stb.) mellett a hazabocsátás előtt 1-2 hónappal funkcionális családterápiát vezették be. Így a 43%-os recidíva arányt mintegy 6 %-al lehetett csökkenteni. Az erőszakos bűnelkövetők 70 %-a ADHD-s volt.

Doreleijels Theo és mtsai a hollandiai helyzetről tudósítottak. 2007-ig a fiatalkorú bűnelkövetők helyzete igen rossznak volt mondható, ezért 2 egyetemen (Leiden, Rotterdam) hoztak létre forenzikus serdülőpszichiátriai tanszéki csoportokat, melyek az ezeken az egyetemeken működő gyermek- és ifjúságpszichiátriai klinikákkal dolgoznak szoros kooperációban. Egy-egy ilyen tanszéki csoport létrehozása és felszerelése 2 millió Euróba került. Feladatuk elsősorban a tudományos kutatás ezen a területen. Egy előadásban Hart-Kerkhoffs Lisette egy ebből a kooperációból származó vizsgálat eredményéről számolt be. Az adatok azt mutatták, hogy a fiatalkori szexuális bűnelkövetők között az autizmus spektrum zavar, de általában az internalizációs kórképek száma kiemelkedően magas. 54%-uknak az első diagnózis mellett komorbiditása is van. A bűnismétlés mintegy 80 %-os gyakoriságú, de ez csak 7% -ban szexuális jellegű.

Az eddig említett témakörökön kívül számos további izgalmas, új eredményeket bemutató előadás hangzott el, melyek kiterjedtek a gyermek- és ifjúságpszichiátria majdnem minden területére. A konferencia absztraktjainak gyűjteménye az European Child and Adolescent Psychiatry folyóirat 22. mellékletében található. A konferencia részletes programja a http://www.irishpsychiatry.ie/ESCAP%202013%20Official%20Programme%20%27July.pdf honlapon található.

Dr. Dochnal Roberta, Dr. Vetró Ágnes